Kivonat:

Vizsgálataimat 1989 óta végzem Nyugat-Dunántúlon, a Kisalföld egyik erdősáv-rendszerében. A LAJTA Project kutatási területe szolgált helyszínül vizsgálataimhoz. A kutatási terület kiterjedése mintegy 3000 ha, ahol a vizsgált, összesen 118 ha-nyi, 50 erdősávból álló erdősáv-rendszer található. Mivel vizsgálataim 1989 óta tartanak ezen a kutatási területen, így 22 évnyi eredménysorral rendelkezem.
Jelen közleményben elsősorban a gyakori és a valamilyen szempontból érdekes, ritka fajok fészkelési állomány-dinamikáját mutatom be. A kutatási területen a tövisszúró gébics (Lanius collurio) volt a leggyakoribb fészkelő faj az erdősávokban: minden évben domináns fajnak bizonyult. Egyes erdősávokban az erdei pityer (Anthus trivialis) fészkelő-állománya növekvő tendenciát mutatott. Ugyanakkor az elterjedési területének határát a nyugati országrészben elérő kis őrgébics (Lanius minor) az utóbbi tíz évben jelentős állománycsökkenést szenvedett el, olyannyira, hogy néhány évben nem észleltük fészkelését a területen. Vizsgálataim eredményei arra engednek következtetni, hogy az erdősávok habitat-szerkezete és a bennük fészkelő madárállományok fajösszetétele, denzitása és diverzitása között szoros összefüggés van. Intenzív agrárkörnyezetben az erdősávok kedvező fészkelési lehetőséget teremtenek számos madárfaj számára, és hozzájárulnak a biodiverzitás növeléséhez a mezőgazdasági területeken.