Scientific Journal of the BirdLife Hungary

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tudományos folyóirata

Ornis Hungarica. vol.25(2). (2017) p.34-50.

Food composition of the Little Owl (Athene noctua) in a farmland area of Central Hungary, with particular attention to arthropod diversity
Dániel Hámori, Győző Szél & Dániel Winkler

Cikk letöltése: [pdf] (1265 Kb)

Kivonat:

A kuvik (Athene noctua) táplálkozását Közép-Magyarország (Kiskunság) alföldi tanyavilágában vizsgáltuk. Az elemzésekhez 2005. február és szeptember között, összesen 661 köpetet gyűjtöttünk Apaj, Kunpeszér és Ladánybene települések közelében, amely területek egyben három aktuális kuvik revírnek feleltek meg. A kutatás fő célja a faj táplálékspektrumának feltárása, valamint a köpetelemzések alapján a vizsgált területek ízeltlábú-diverzitásának összehasonlító vizsgálata volt. A köpetekből azonosított zsákmányállatok 15 gerinces és 39 gerinctelen taxont képviseltek. Az egyedszámot tekintve két helyszínen a kisemlősök domináltak (Apaj – 55%, Kunpeszér – 68%), míg a harmadik helyszínen (Ladánybene) a kisemlősök és a madarak közel azonos arányban (~25%) voltak jelen. A leggyakoribb kisemlős zsákmánynak a mezei pocok (Microtus arvalis) bizonyult, míg a madarak közül a seregély (Sturnus vulgaris) fogyasztása volt jelentős. A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) jelenléte a köpetanyagban figyelemre méltó, míg a hüllők részaránya nagyrészt elhanyagolható volt a vizsgált helyszíneken. A gerinces zsákmányállatok jelentőségét a magas, 99% feletti tömeg szerinti részarányuk is bizonyítja. A gerinctelenek egyedszám szerinti részaránya 24,8–30,0% volt, tömeg szerinti részesedésük azonban rendkívül csekély (0,14–0,34%). A kuvik a területen nagyrészt a nagyobb méretű bogarakat (Pentodon idiota, Melolontha hippocastani), valamint egyenesszárnyúakat (Tettigonia viridissima, Gryllotalpa gryllotalpa) fogyasztotta. A köpetekből kimutatott rovarközösségek fajgazdagsága és diverzitása a kunpeszéri területen volt a legnagyobb, ami minden bizonnyal a változatos, mozaikos habitatstruktúrának is köszönhető.