Kivonat:

A kevéssé kutatott Nyugat-Palearktikus régióban vizsgáltuk a vándorsólyom két alfajába (Falco peregrinus peregrinus and F. p. brookei) tartozó négy populáció (Észak-, és Dél-Olaszország, Észak-Spanyolország, Cseh Köztársaság) genetikai diverzitását. Ehhez tíz mikroszatellit lókusz variabilitását és a mitokondriális DNS citokróm b génjének szekvenciáit elemeztük 65 mintában, négy populációból, melyek az észak-és dél-olaszországi, az észak-spanyol és a cseh populációkból származttak. Az általunk szekvenált citokróm b szekvenciákat együtt elemeztük a már korábban publikált más populációk és alfajok szekvenciáival, hogy a genetikai diverzitást a teljes elterjedési területen tudjuk vizsgálni. A saját 65 vándorsólyom mintákból 12 haplotípust azonosítottunk, melyek közül kilenc volt új és három már ismert. A mintáink 52%-a, beleértve az összes olaszországi és csehországi egyedet, a már korábban publikált HI haplotípusba tartozott, a minták egy másik 22%-a, amik főleg Szicíliából származtak, az új H1 haplotípusba, míg a maradék 26% megoszlott a többi 10 haplotípus között. A mikroszatelliták vizsgálata alapján találtunk különbségeket az allélek megoszlásában, így van egyfajta genetikai mintázat más európai populációkkal összehasonlítva, ennek ellenére sem a mikroszatellit lókuszok, sem pedig a mitokondriális DNS alapján nem lehet egyértelmű földrajzi csoportokat elkülöníteni a taxonómiai besorolás szerinti alfaji szinten.