Kivonat:

A vándorsólyom (Falco peregrinus) állományának alakulását két évtizeden keresztül (1998–2017) követtük nyomon Bizkaiaban, Észak-Spanyolországban. Ez idő alatt az állomány 34-ről 47 territoriális párra növekedett, hasonlóan a más európai állományoknál megfigyelt trendekhez, majd 2017-re újra 34 párra csökkent. A növekvő téli és tavaszi csapadék, katasztrófák (pl. Prestige olajkatasztrófa), és a közvetlen és közvetett mortalitási tényezők együttes hatása befolyásolta a költési idő kezdetét, a szaporodási sikert és a populáció stabilitását, ami ennek következtében hatással volt a nem költő állományra. A februári eső jelentősen befolyásolta a kotlás kezdő időpontját, ami az elmúlt időszakban némileg későbbre tolódott. A fiatal tojók 12 nappal később rakták le a tojásokat, mint az adult tojók. Minden egyes adult egyed azonos napon kezdte a kotlást, minden évben. Azonban a fiatal tojók aránya nem nőtt jelentősen, ahogy az várható lett volna. Sőt a költési siker a kotlási időszak eltolódásával ellentétesen alakult. Az áprilisi és májusi eső szintén befolyásolta a költési sikert, és a rövid időtartamú extrém időjárási eseményekkel együtt meghatározta az elmúlt évtized csökkenő tendenciáit. A fő probléma a szándékos pusztítás volt (ami az összes vándorsólyom pusztulás 40,3%-át okozta). Ezen felül 18 esetet találtunk tenyésztőknél, melyeket fertőző betegségek okoztak, és amiket az időjárás is befolyásolt. Ezen tényezők együttes hatása és a megfelelő fészkelőhelyek alacsony száma negatívan befolyásolta a (i) a territoriális populációkat, (ii) a költési sikert és a (iii) nem költők állományát.