Kivonat:

Az indiai marabu (Leptoptilos javanicus) költésökológiáját és a fajt veszélyeztető tényezőket tanulmányozták egy nepáli vizsgálatban, a Chitwan Nemzeti Parkban. A fészkelési időszak során 9 fészkelőtelepet találtak a területen. A fészkek száma pozitív korrelációt mutatott a fák magasságával, a mellmagasságban mért törzsátmérővel és a lombkorona kiterjedésével. A madarak számára legkedveltebb fészkelőhelynek a felső lombkoronaszint bizonyult. Jellemzően inkább tömör kolóniákban, a széles ágszerkezettel rendelkező, vékony lombozatú fákon – mint pl. a Bombax ceiba – illetve a táplálkozóhelyek – pl. vizes élőhelyek és gyepek – közelében fészkeltek. Preferálták ezt a fafajt, ennek hiányában azonban más fajokat választottak pl. Shorea robusta, Ficus racemosa, Terminalia alata. A költési szezonban 76 fészket, 180 adult egyedet és 88 fiókát számláltak, a legtöbb fiókát a Sauraha régió környékén figyelték meg. A legtöbb telep a településektől távol esett, amiből arra következtettek, hogy az emberi zavarás kiemelt hatással van a fészkelőhelyek kiválasztására a területen. A településekhez közeli vizes élőhelyek túlhasználtak a zsákmányfajok tömegei által, vagy erősen zavartak az emberi jelenlét miatt. Ezek a tapasztalatok azt feltételezik, hogy az indiai marabu megőrzése elsősorban az idős Bombax ceiba fák védelmével, az emberi zavarás és a zsákmányállatok táplálkozási területekről való összegyűjtésének csökkentésével lehetséges.