Kivonat:

Munkánkban a barkóscinege párképzési viselkedésének jelenségeit: a kikelés évében történő párbaállást és a párkapcsolatok tartósságát teszteltük, valamint vizsgáltuk a párképzés idődinamikáját. Az adatgyűjtést a Ludasi-tavon (Vajdaság, Jugoszlávia) 1989-1999 folyamán, július közepétől szeptember elejéig végeztük. A vizsgálat 11 éve alatt összesen 3279 barkóscinege lett megjelölve, míg a visszafogások száma 1262 volt. Azokat az egyedeket kezeltük párként, amelyek: (1) ugyanabban vagy az azt eggyel megelőző, illetve rákövetkező hálóban; (2) ugyanabban vagy az azt eggyel megelőző, illetve rákövetkező ellenőrzésben; vagy (3) a teljes vizsgálati időszak legkevesebb két különböző napján együtt kerültek befogásra. A fenti feltételeknek 36 párkapcsolat felelt meg: 33 párt kétszer és 3 párt 3 alkalommal fogtunk be együtt. A különnemű egyedek képezte kapcsolatok aránya 89% volt, aminek 75%-a két fiatal példányból álló pár. A fiatal párok magas aránya alapján arra lehet következtetni, hogy a párok már fiatalkorban kialakulnak. A párban jelölt és a rákövetkező évek valamelyikében újra együtt visszafogott madárpárok mindegyike hím-tojó összetételű volt, ami a párkapcsolatok tartós jellegére utal. Az öreg-fiatal korstruktúrájú kapcsolatok szülők és fiókáik együtt mozgására utal. A párokat formáló egyedek asszociáltságát Fisher-féle exakt próbával teszteltük, amely kimutatta azok magasszintű kapcsoltságát. A különnemű egyedekből álló párok arányának várhatótól való eltérését
2-illeszkedésvizsgálattal teszteltük. A párok ivarisága tekintetében - a teljes kutatási időre és annak egyes részidőszakaira nézve is - szignifikáns eltérés mutatható ki a véletlenszerűtől a különnemű kapcsolatok javára.