Kivonat:

Fiókáikat etető széncinegék (Parus major) szaporodási befektetését egy táplálék allokációs indexszel jellemeztük és ennek az indexnek az egyeden belüli és egyedek közti variációját vizsgáltuk természetes körülmények között automatizált fészektömeg-mérés alapján (Tóth et al. 1991). A vizsgálathoz véletlenszerűen választottunk ki nyolc fészket az ELTE Gödi Biológiai Állomásán, 1993-2003 időszakban, automatizált súlyméréssel követett fészkelések közül. A fészkek nagymértékben különböznek egymástól abban, hogy a vizsgált periódusban hogyan alakul a látogatásszám, az átlagos prédatömeg és a fiókáknak hordott összes táplálék mennyisége. Ha azonban az összes fészek átlagát nézzük, se az átlagos látogatásszám, se az átlagos prédatömeg, nem változik szignifikánsan a fiókák korával (9-16 napos fiókákat vizsgálva), míg az egy fiókára jutó táplálék mennyisége enyhe növekedést mutat. Hasonlóképpen, míg az egyes egyedek táplálékallokációs indexe szignifikánsan különbözhet egymástól, addig a tojók és a hímek átlagos allokációs indexe közt nincs szignifikáns különbség. Az allokációs index nem mutatott szignifikáns stádiumfüggést sem (két blokkot különítve el: 6-10 napos, ill. 11-16 napos fiókák esetében). A madarak átlagosan maximum az összes talált táplálék ~71%-át adják a fiókáiknak, minimálisan ~29%-át pedig maguk eszik meg. Eközben a fiókáknak hordott táplálék mennyisége nagymértékben variált a fészkek között. (van Noordwijk & de Jong 1986) modelljével összhangban mindez pozitív összefüggést eredményez az etető madarak által elfogyasztott és a fiókáknak hordott táplálék napi mennyisége között.