Kivonat:

A madarak az emberi jelenlétre adott egyedi viselkedései és fiziológiai válaszai tükrözik a ragadozók elleni stratégiákban megnyilvánuló egyedi különbségeket. Elővizsgálatunkban egy természetes populációiból származó költő és telelő széncinege (Parus major) egyedeket fogtunk meg és vizsgáltunk a gyűrűzéseink alkalmával. A morfológiai bélyegek lemérésén túl, három jellegzetes viselkedést is dokumentáltunk: a légzési rátát, a csípési rátát és a leadott vészjelzések számát. A madarak viselkedésének ismételt mérése lehetővé tette, hogy a viselkedési bélyegeknek kiszámoljuk az egyeden belüli varianciáját. Eredményül azt kaptuk, hogy ezek a viselkedési bélyegek konzisztens egyeden belüli mintázatot mutatnak (a repetabilitás 0,44 és 0,82 között változva), valamint a vizsgált egyedeknél mért viselkedési bélyegek mérsékelt módon korrelálnak egymással (pl.: légzési ráta együtt mozog a leadott vészjelzések számával). Többváltozós lineáris modellek segítségével kimutattuk, hogy az egyedek között fennálló viselkedési változatosságot számos lehetséges változó közül az ivar, az életkor valamint a kondíció magyarázza a legnagyobb mértékben, bár mind a feltárt kapcsolatok erőssége, mind pedig azok iránya szezonfüggő mintázatot mutatott (tavaszi költés, ill. téli kóborlás). Eddigi eredményeink alapján elmondható, hogy az emberi kezelésekre konzisztens egyedre jellemző válaszokat kaptunk néhány viselkedési bélyegben. Ezen bélyegek együttesen tükrözhetik az egyedre jellemző ragadozó ellen mutatott egyedi viselkedési különbségeket is, bár ez utóbbi kapcsolatot eddig még nem vizsgáltuk. Jelen munkában bemutatott előzetes eredményeket az összefüggések további tisztázásáig fenntartásokkal kell kezelnünk.