Kivonat:

A gyurgyalag (Merops apiaster Linnaeus, 1758) „méhész madárként” és hatékony ökoszisztéma mérnök fajként is ismert. 2013-ban „Az év madarának” választották Magyarországon, ezen alkalomból jelen írás összefoglalja a gyurgyalag földrajzi elterjedésére, állománynagyságára, fészkelésére, táplálkozására, szétterjedésére, vonulására, intra- és interspecifikus kapcsolataira, valamint természetvédelmi helyzetére vonatkozó lényeges ismereteket, kitekintve más országok fontosabb kutatási eredményeire is. 1992 és 2013 között, az MME „Ritka és Telepesen fészkelő Madarak Monitroingja, RTM” program keretében 5897 darab, 2,5×2,5 kilométeres UTM négyzetben mértük fel a költőpárok számát. Felméréseink alapján készült eddigi legpontosabb becslés szerint a gyurgyalag hazai fészkelő állománya évente 10 600–19 600 pár volt 1992 és 2013 között. A legnagyobb költőtelepeket a következő régiókban figyeltük meg: Zalai-dombság, Külső-Somogy, Gerecse, Velencei-hegység, Mezőföld, Gödöllői-dombság, Tápióvidék, Bükkalja, Taktaköz, Körös vidéke. A trendanalízis eredménye alapján a hazai költőállomány a vizsgált időszakban stabil volt. Az országos monitoring és védelmi program által feltárt leggyakoribb fészkelést veszélyeztető tényezők a következők voltak: a partfalak benövényesedése, a függőleges partfalak ledőlése, fészkelési időszakban végzett bányászat, valamint a közvetlen emberi zavarás (pl. vadászat, turizmus).