Kivonat:

A kanalasgémek vonulási útvonalának ismerete lényeges a védelmük szempontjából. Ebben a dolgozatban 3186 színes gyűrűvel jelölt és egy jeladós kanalasgém vonulását elemeztük. Ezeket a madarakat 2003 és 2015 között a Kárpát-medencében (Magyarországon, Horvátországban és Szerbiában) gyűrűzték, míg a jeladót 2013-ban Olaszországban helyezték fel, ez a madár később a Kárpát-medencében is felbukkant. A Kárpát-medencei kanalasgémek vonulásuk során elsődlegesen az adriai vonulási utat követték, de kisebb számban ettől keletre és nyugatra is megjelentek. Összesen 59 megállóhelyet határoztunk meg, melyből 55 az adriai vonulási útvonalon található. A színes gyűrűs fiatalok ősszel átlagosan 4,0±0,9 (SE) napot töltöttek a megállóhelyeken az adriai vonulási útvonal mentén, míg az ettől öregebb madarak ősszel 2,6±1,0 (SE), illetve tavasszal 2,1±0,4 (SE) napra álltak meg. Ezek az értékek nem különböztek szignifikánsan. A jeladós madár ősszel 7–15, míg tavasszal 1–12 napra állt meg. Az adriai vonulási úton belül két alternatív út létezik a Kárpát-medence, illetve a dél-olaszországi és észak-afrikai telelőhelyek között. Az észak-adriai ág megállóhelyei Északkelet-Olaszországban az Isonzó torkolatánál, a Velencei-lagúnákon és a Pó körüli vizes élőhelyeken találhatóak. A dél-adriai ág a Balkán-félszigeten vezet át, megállóhelyei a Bosznia-Hercegovina területén elhelyezkedő karszt-tavakon, a Neretva torkolatában (Horvátország), az Ulcinj (Montenegró) melletti sólepárlókon találhatóak és a Manfredóniai-öböl (Olaszország) vizes élőhelyein. Ezt a mintázatot a jeladós madár követése is alátámasztotta. Az őszi és a tavaszi koordináták átlagai eltérnek: ősszel Délnyugat-Olaszországra, míg tavasszal a Balkán-félsziget nyugati partvidékére esnek. A madarak egy része évről-évre ugyanazon a vonulási ágon vonul ősszel és tavasszal is, de ismert olyan egyed is, ami két szezonban különböző ágon vonult. Vannak a megállóterület-hűségre utaló adatok, de a mintaszám alacsony volt a statisztikai különbségek kimutatásához.