Kivonat:

A vándorsólyom DDT használat következtében történő eltűnése után 1981 óta ismét megjelent Németország keleti részén. Azóta nagy számban jelölik a fiatal egyedeket színes gyűrűvel, hogy a fészekelőhely-választásukat később meghatározhassák. Korábban két, földrajzilag jól elkülönülő alpopulációja volt ismert a fajnak: fán költők északon és sziklán költők délen. A visszatelepítési programoknak köszönhetően a fán fészkelő populáció újra megjelent a terület erdeiben. Napjainkban már nemcsak fákon vagy sziklákon, hanem emberi építményeken fészkelő párok is előfordulnak. Az állomány növekedésnek indult minden fészkelőhely típusnál. Jelen tanulmányban a vándorsólyom fészkelőhely-választását vizsgáljuk, különös tekintettel a fajra jellemző, eredeti élőhelyekre. A megkülönböztetett négy fészkelőhely típus közötti váltás korlátozott. A sziklaormokon és épületeken fészkelő egyedek fészektípushoz való hűsége magas (95% és 81%, ebben a sorrendben). A fán fészkelés iránti hűség is nagy, de az előzőkhöz képest alacsonyabb (56%), a hímek esetében magasabb, mint a tojóknál. Más típusokból való bevándorlás elég csekély, ami nem segíti a fán fészkelő populáció növekedését, azonban a fészkelőhelyek iránti hűségük stabilizálja azt.