Kivonat:

A vizsgálat célja a Magyarországon jelölt vagy megkerült erdei szalonkák szezonális előfordulásának elemzése, és az alapján a fő telelő- és költőterületek lehatárolása volt a Magyar Madárgyűrűzési Központ adatainak felhasználásával. Leíró jellemzéssel értékeltem az előfordulások (gyűrűzések, megkerülések és visszafogások) számát, és vizsgáltam a gyűrűzést végző személyek száma és a gyűrűzött egyedek száma közötti kapcsolatot. Az előfordulási helyek alapján minimum konvex sokszögekkel (MKP) előfordulási területeket határoztam meg havi bontásban, és a területek méreteit összevetettem. Az előfordulási helyek Magyarország geometriai középpontjától mért távolságait havi bontásban értékeltem. A szalonka gyűrűzések száma az elmúlt tíz évben jelentős mértékben nőtt, ez azonban nem függött össze a gyűrűzést végző személyek számának alakulásával. A megkerülések aránya 7,5% volt, ebből 89,9% vadászathoz, míg 10,1% egyéb okból történt elhulláshoz köthető. Nyolc hónap pontjai alapján lehetett MKP-t lehatárolni. Ezek mindegyike érintette az ország területét, viszont méreteikben jelentős eltérés mutatkozott. A legnagyobb méretű területeket december, január és február hónapok esetében találtam, míg a szeptemberi és októberi területek kisebb, mint fele akkorának bizonyultak. Az ország középpontjához legközelebb a március, április és október hónapok, legtávolabbra pedig a decemberi, januári és februári előfordulási helyek estek. A nagy mennyiségű téli időszakból származó előfordulási hely alapján egy széles, nagy kiterjedésű telelőterület határolható le, ezzel szemben a nyári előfordulásról semmilyen közvetlen információval nem rendelkezünk.