Kivonat:

A vándorsólyom (Falco peregrinus) a világ legelterjedtebb madárfaja, azonban nagyon keveset tudunk a trópusokon élő populációiról, sokszor még az alapvető információkkal (pl. állománysűrűség) sem rendelkezünk. 2017-ben, 2018-ban és 2019 januárjában három felmérést végeztünk, amelyek során 27 napon át 5400 kilométert tettünk meg Nyugat-Malajziában, az északi szélesség 3° és 7°-a között, ahonnan az F. p. ernesti alfaj csak 1996-ban lett leírva, mint állandó fészkelő faj. Jelen cikkben összegezzük az eredményeket, egyúttal bemutatjuk az általunk fellelt, a területen fészkelő vándorsólyom párokról publikált, és eddig még nem közölt adatokat, különös tekintettel néhai munkatársunk, Laurent Molard 2003–2005 között végzett munkájára. Bemutatjuk a fészkelésre használt élőhelyeket, a helyi állománysűrűség, viselkedés és költésfenológia adatokat. Ismertetjük és tárgyaljuk továbbá a felmérésekhez használt hanglejátszási módszert. Kérésre a szerzők jóval részletesebb leírást tudnak adni az egyes években végzett felmérésekről, sok fényképpel kiegészítve. 

A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján Nyugat-Malajziában a vándorsólymok jellemzően sziklafalakon, kivételes esetben épületeken (Kuala Lumpurban és feltehetően más városokban is) és valószínűleg magas tornyokon fészkelnek. Az összes természetes fészkelőhely mészkőhegységek függőleges sziklafalain található. Mivel Nyugat-Malajzia alapvetően sík, és a mészkőhegyek elszórtan találhatók, a fészkelő vándorsólyom párok elterjedése meglehetősen szigetszerű. Kisebb helyi fészkelőpár-csoportosulásokat találtunk Ipoh (Perak), Gua Musang (Kelantan) régiókban és Perlis államban. A helyi állomány sűrűsége azonban még ezeken a helyeken is alacsony, a legsűrűbb állományokban is, a legközelebbi szomszédtól való távolság 3,7–5,6 km (átlagosan 4,7 km). Összességében 2019 végéig 36 aktív revírt találtunk Nyugat-Malajziában, amelyből 2003 előtt tíz volt ismert, kilencet Molard és kollégái találtak a 2003–2005-ös felmérés során, 17 revírt pedig a mostani 2017–2019-es kutatásaink során fedeztünk fel. 

Nyugat-Malajziában a tojásrakás kezdete január vége – február eleje. A vándorsólyom nászrepülési időszakban hallatott „í-csup” hívóhangjának lejátszását különösen hasznosnak találtuk a fészkelő párok keresése közben. Egy 26 másodperces hangfelvétel kétszer ismételt lejátszása a madarak többségét arra késztette, hogy a levegőbe emelkedjen, ezzel jelentősen növelve a felderítés sikerét.

Annak ellenére, hogy kutatásaink eredményeképpen jelentősen nőtt az ismert párok száma, a jelenleg ismert állomány nagysága lényegesen elmarad Molard és munkatársai (2007-es) becslésétől, amely 70–80 párra teszi a párok számát. Bár ez a becslés kissé túlzónak tűnik, meg vagyunk győződve arról, hogy sok fészkelő pár vár felfedezésre a sziklafalakon, amelyekre a jövőbeni kutatásoknak összepontosítaniuk kell. Ez utóbbiak azokat az alapvető információkat is meg fogják adni, amelyekre a mészkő-sziklafalak – például az egész mészkőhegyeket eltüntető mészkő-bányászat elleni – védelméhez szükség van. Úgy véljük azonban, hogy az állománynagyság becslésében a legnagyobb bizonytalanságot az épületeken fészkelő párok okozzák, amelyek száma valószínűleg alulbecsült, és amely párok számát rendkívül nehéz felmérni, vagy egyáltalán felfedezni őket. Emellett, figyelembe véve az épületen fészkelő párok számának növekedési ütemét a világ más részein, valószínű, hogy az épületen fészkelő párok aránya Malajziában is emelkedni fog. Úgy véljük ezért, hogy a jövőben olyan helyeken is meg fognak jelenni új párok, ahol eddig nem voltak jelen.