Kivonat:

A Duna-deltában 1931 és 2018 között 1171 rózsás gödényt (Pelecanus onocrotalus Linnaeus 1758) (fémgyűrűvel 731 példány, színes műanyag gyűrűvel 440 példány) jelöltek meg fészektelepen, csekély kivétellel röpképtelen fiatalokat. Közülük 25 madárról (2,13%) érkezett megkerülési adat. A legtöbbet (28%) Izraelből jelentettek vissza, a többit nyolc másik országból. A megkerülési távolságok 50 és 3000 km között változtak. A gyűrűzés utáni első félévben 19 madár (76%), félév-egy év között két madár (8%), egy éven felül 4 (16%) példány került meg. Egy lefényképezett egyed kivételével a többi elpusztult, lelőtték, vagy baleset áldozatává vált. Mindez nagy fiatalkori mortalitásra utal. Az afrikai telelőhelyekről keveset tudunk, csupán két egyiptomi és egy dél-szudáni visszajelentésünk van. E faj esetében a hagyományos gyűrűzés kevés adatot szolgáltat. Lényegesen több és pontosabb eredmények várhatók a műholdas követés és más hightech eszközök alkalmazásától, valamint a faj genetikai kutatásától. A fiókagyűrűzés akkor jöhet számításba, ha kevésbé agresszív technikát alkalmaznánk, mint eddig. A Duna-delta még nagyszámú gödény állományának vizsgálatát – a tudományos eredmények mellett – kiemelt faunisztikai, gazdasági és kulturális értéke is indokolja.