Kivonat:

Az erdei fülesbaglyot (Asio otus) a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2020-ban az év madarának választotta, hogy nagyobb figyelem irányuljon erre a fajra. Ebben a cikkben a délkelet-magyarországi Kevermesen telelő erdei fülesbaglyok táplálékáról, állományváltozásáról, illetve nappalozóhely-használatáról gyűjtött adatokat dolgoztuk fel. A táplálkozástani vizsgálatokhoz összesen 4683 köpetet gyűjtöttünk négy téli szezonban 2016 és 2020 között, amelyekből 5265 zsákmányállat került elő. Megszámoltuk a nappalozóhelyeken gyülekező egyedeket, amelyeknek a maximális számából következtettünk a faj helyi állományára, illetve a költés sikerességére is. Ehhez felhasználtunk a közeli Battonya településről származó elütési adatokat is.

Az erdei fülesbaglyok tápláléka a vizsgálati területen hasonló a Kárpát-medence más részein tapasztaltakhoz. A kisebb eltérések elsősorban a különböző zsákmányállat-fajok Kárpát-medencén belüli elterjedési viszonyai miatt adódtak. A köpetekben kimutattunk néhány olyan fajt is, amelyeknek eddig nem, vagy csak nagyon kevés adata volt a területen, és ezáltal igazolást nyert kisszámú, de stabil jelenlétük a térségben. A különböző időjárási tényezők a szezonon belül nem voltak hatással a baglyok táplálékára. A legváltozatosabb táplálékspektrum a legmelegebb, legkevésbé havas télen gyűjtött köpetekben volt. A táplálkozástani eredményeket összehasonlítva az 50–60 évvel korábbi adatokkal megállapítható, hogy a zsákmányállatok aránya szignifikánsan változott, így a güzü/házi egér aránya egy nagyságrenddel csökkent, míg a vándorpatkányé ugyanennyivel nőtt az eltelt időben. Ennek legvalószínűbb okai a mezőgazdasági művelésben bekövetkezett változások, illetve a helyi demográfiai viszonyok (elnéptelenedés) lehetnek. A 2018–2019-es szezonban jóval magasabb volt a mezei pockok aránya a táplálékban, ami a faj ez évi gradációjára utal. A különböző, egymáshoz közeli nappalozóhelyeken gyűjtött köpetekben jellemzően ugyanolyan arányban voltak jelen a különböző zsákmányállatok.

A gyülekezőhelyeken észlelt maximális példányszámok nem mutattak összefüggést az adott szezon időjárásával, hanem valószínűleg az előző költési szezon eredményességével voltak kapcsolatban.

A faj állománya a gyülekezőhelyeken összegyűlt egyedek száma alapján csökkent a 2000-es évek elejéhez képest. Ennek hátterében a varjúfélék állományának csökkenése állhat. Megemlítendő ugyanakkor, hogy mind a battonyai elütési adatok, mind a kevermesi gyülekezőhelyen számolt maximális példányszámok alapján a 2010-es években ez a drasztikus csökkenés megállt.