Kivonat:

Az elmúlt évtizedben a drónok használata bizonyult a fő innovációnak a vízimadarak költésbiológiája különböző aspektusainak tanulmányozásában, leküzdve a fészkelőhelyeik megfigyelésében rejlő környezeti akadályokat. A selyemgém (Ardeola ralloides) a fent említett nehézségek egyik példája, mivel áthatolhatatlan nádasokban és az azokban levő bokrokon, fákon fészkel. Jelen munka a Pó-deltában (Észak-Olaszország) található kolóniában a selyemgém fészekszámlálása és szaporodási sikere drónvizsgálatának eredményeiről számol be. A költési időszak elején jóval több fészket (46) találtak drónok segítségével, mint a legközelebbi töltésről megfigyelve (12). Négy hét (becsült kelési időszak) után csak tíz fészek volt azonosítható a drónok által a növényzet túlburjánzása miatt. Valamennyi újra megtalált fészek közvetlenül a nádasban vagy a cserjék alacsonyabb ágain helyezkedett el, mindig anélkül, hogy a magasabb ágak akadályoznák a rálátást felülről. Végül a kirepülési időszakban a drónfelvételeken egyetlen fészket sem került azonosítani a növényzet további növekedése miatt. Csak 27 fiatal madarat találtak drónnal, többnyire a lombkoronában állva, anélkül, hogy a fészek meghibásodására utaló bizonyítékot észleltek volna, ami jelentős alulbecslésre utal. Összefoglalva, a drónok használata javítja a fészkelő selyemgémek számlálásának pontosságát, de nem tudja felmérni a költési sikert.