Kivonat:

Az erdei pinty énekének és esőhívó hangjának variabilitását elemeztük 20 populációban, melyek egy 3000 km-es transzekt mentén találhatóak, átszelve Oroszország európai részét a Fehér-tenger, a Krím-félsziget és a Kaukázus között. Az erdei pinty (Fringilla coelebs) három alfaja él ezen a területen: az európai (F. c. coelebs), a kaukázusi (F. c. caucasicus) és a krími (F. c. solomkoi). Az éneken alapuló klaszteranalízis eredményei azt mutatják, hogy a krími és a délkelet-dagesztáni populációk térnek el leginkább. Az összes többi populáció egyértelműen két különböző klaszterbe esik, amelyek az európai és kaukázusi alfajoknak felelnek meg. Az európai alfaj hatalmas oroszországi elterjedési területének nagy részén az esőhívó hang „zümmögő” dialektusa jellemző. Csak Oroszország legészaknyugatibb részén váltja fel a fütyülő dialektus. A Kaukázus és Ciszkaukázus nagy részén az erdei pintyek kizárólag fütyülő hangokat is kiadnak, de ezek teljesen más szerkezetűek. A Nyugat-Kaukázusban az erdei pintyek egyedi, kétszillabusos szerkezetű fütyülő hangot is használnak. A Krím-félszigeten fütyülő erdei pintyek is élnek, bár ezek hangjainak frekvencia modulációja különbözik a kaukázusi alfajétól. Az énektípusok és az esőhívó hang dialektusainak térbeli eloszlását az alfajok elterjedési területén belül és a közöttük lévő kontaktzónában tárgyaljuk.