Kivonat:

A dolgozatban bemutatott kutatás arra keresi a választ, hogy milyen különbségek találhatóak a természetszerű erdők és a tájidegen fafajok alkotta kultúrállományok madárvilága között. Az adatok felvételezése leginkább a pontszámlálás módszeréhez hasonló, de más módszerek előnyös tulajdonságaiból is átvett metódus szerint készült. A felmérés során hét, a hazai viszonyokat jól reprezentáló, nem ártéri állománytípus vizsgálata zajlott öt éven át: akácos, fenyves, nemesnyáras, gyertyános, bükkös és tölgyes (két mintaterület). A kutatás során a következők vizsgálata történt: átlagos és összes fajszám, átlagos és összes denzitás, a fészkelő és a megfigyelt fajok száma, az egyes fajok gyakorisága, dominanciaviszonyok, adaptáció, madárközösségek közötti hasonlóság, a fészkelő és azon belül az odúlakó fajok száma és aránya. A vizsgálatok eredményeképpen megállapítható, hogy mind a diverzitás, mind a denzitás tekintetében szignifikáns különbség mutatható ki a természetszerű és a kultúrerdők között. A legkedvezőtlenebb társulásnak az akácos bizonyult, melyet a fenyves követ. A nemesnyáras már valamivel kedvezőbb élőhely a madarak számára, de szignifikáns különbség csak az akáccal összehasonlítva mutatható ki, a fenyvessel szemben nem. A gyertyános átmeneti helyet foglal el a tájidegen és a természetszerű állományok között. A fészkelők denzitását tekintve hasonlít a tölgyes és bükkös állományokhoz, míg a fajszám tekintetében jelentősen elmarad tőlük. A természetvédelmileg legértékesebb tölgyes és bükkös erdők között különbség nem mutatható ki.